Elek egy nyugodt kisváros

Kategória:
Dél-Alföld, Békés megye

Elek Békés vármegye keleti részén, a Gyulai járásban fekvő város, közel a román határhoz.

A Dél-Alföldön, a Békési-hát kistájon terül el, Gyulától 12 km-re, Békéscsabától 25 km-re. Területe 54,91 km² (a megye legkisebb területű városa), népessége 2025. január 1-jén 4231 fő (népsűrűség kb. 77 fő/km²).

Soknemzetiségű település: hagyományosan német (sváb), román, szlovák és magyar lakosság él itt, nemzetiségi önkormányzatok működnek. Hivatalos neve németül Elek, románul Aletea. A helyiek vendégszerető, hagyományőrző közössége ismert.

Fekvése, megközelítése

Nyugodt alföldi mezőgazdasági táj, jó termőtalajjal. Szomszédai: Gyula, Lőkösháza, Kétegyháza, Nagykamarás; román oldalon Ottlaka (Grăniceri).Közúton a 4444-es (Gyula–Battonya) vagy 4435-ös úton érhető el. Vasútvonal szeli át a határát, de állomása nincs (legközelebbi Kétegyháza). Nemzetközi közúti határátkelő működik a közelben (román kapcsolatok fontosak). A település határ menti helyzete meghatározza mindennapjait.

Története röviden

A terület már a honfoglalás előtt (neolit kortól) lakott volt. Első írásos említése 1232-ből származik. A török hódoltság alatt elnéptelenedett.1724-ben (és 1744-ben) Harruckern János György betelepítette német (főként württembergi, frankföldi, bajor) sváb telepesekkel, akik mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak.

Gyors fejlődés indult: 1854-ben mezővárosi rangot kapott. A 19. század végén nagyközség lett, virágzott a gazdálkodás, ipar és kereskedelem. 1880-ban lakosságának 65%-a német, 24%-a román volt.A Trianoni békeszerződés határszéli településsé tette, piacait elvesztette. 1920–1923 között csonka Arad vármegye székhelye volt.

A II. világháború után a német lakosság nagy részét (több mint 5600 főt) kitelepítették/kényszermunkára hurcolták, helyükre más településekről érkeztek magyarok és más nemzetiségűek. A zsidó közösség jelentős része elpusztult a holokausztban.1996-ban nyerte vissza a városi rangot. Ma is őrzi soknemzetiségű jellegét, rendszeresek a kitelepített németek világtalálkozói.

Címere és jelképei

Ellipszis talpú, vízszintesen és függőlegesen hasított pajzs. A mezőket aranyszínű keskeny csíkok határolják. Szimbolizálja a történelmi sokszínűséget, a mezőgazdaságot és a település újjáépülését.

Zászlaja is van. A kitelepített németek országos emlékműve a főtéren áll.

Látnivalók, kulturális értékek

Római katolikus Sarlós Boldogasszony-templom (1796, barokk stílus), gyönyörű, jelentős műemlék.
Német nemzetiségi tájház tájszobával, a sváb hagyományok őrzője.
Kitelepített németek országos emlékhelye (2001) a főtéren.
Római katolikus temető kálváriája és sírkőkertje.
19–20. századi polgári házak, Művelődési Ház (1923), Harruckern János Közoktatási Intézmény.
Román és szlovák nemzetiségi emlékek, tánccsoportok, kulturális események.

Gazdaság, élet ma

Mezőgazdaság (gabona, kukorica, állattenyésztés) dominál, kisebb ipar és szolgáltatások. Határ menti helyzet miatt román kapcsolatok jelentősek.

Rendezvények:

Elek Városnapok (pl. augusztus), nemzetiségi fesztiválok, Eboltás, világtalálkozók a kitelepítettekkel.

Nyugodt, hagyományőrző kisváros, ahol a sokszínűség és a mezőgazdaság határozza meg a mindennapokat.

Van óvoda, iskolák (magyar és román), könyvtár, idősek otthona.

Elek egy soknemzetiségű, vendégszerető határ menti város, ahol a német-sváb gyökerek, a történelem viharai és a mai közösségi élet szépen összefonódnak.

Fotó: A II. világháborús és a munkatáborokban meghaltak emlékműve (Mladonyiczki Béla alkotása)

hu.wikipedia.org

Tetszett a cikk?